Bercsényi utca 28-30. [BME Bercsényi 28-30 Kollégium] kollégium

At 28–30 Bercsényi Street stands a unique building that differs in appearance from the other houses on the street. The building of the BME (Budapest University of Technology and Economics) Architecture Dormitory is one of the last examples of socialist realism—albeit in a simplified form—among the predominantly 20th-century modern-style residential buildings. The dormitory is built in a closed-block layout. The five-story structure, characterized by a strongly horizontal composition, features a restrained architectural design. The base is clad in artificial stone, and above it, the façade facing Bercsényi Street is segmented by evenly spaced, simply framed windows, except for the central axis.
Here, a milder form of a portico-style entrance is located. A dentil cornice runs above the first-floor windows and the entrance. Above the cornice, in the central axis, is a semicircular arched window, and above that, on the 3rd to 5th floors, there are three narrow, unsegmented windows on each level. According to the original plans, a two-story courtyard wing was connected to the five-story street-front block via a linking section. On the mezzanine, accessible from the foyer of the main block, there was a parquet-floored “conditioning room,” a cloakroom, and a cultural hall (currently a gym), which also functioned as a dining hall; the latter two were clad in red marble from Piszke.
During the 1988 renovation, the dining hall and gym were converted into a concert venue. Beneath the cultural hall was a kitchen facility capable of serving multiple dormitories, with a capacity of 1,000 people. The renovation plans from 1988 also reveal changes to the basement functions of the two-story building. In the former kitchen area, an exhibition space was later established, along with two club rooms and two workshop rooms designed by Katalin Gergely (UVATERV). All of these rooms featured stone cladding and suspended ceilings.

Bercsényi utca a BME kollégiumának ablakából a Váli utca felé nézve. (1972)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 134432; orig: BERCSÉNYI KOLLÉGIUM FOTÓKÖR]

Az 1955-ben épült kollégiumot Boross Zoltán és Biczó Katalin tervezték 1953-ban.[ 4] Boross Zoltán építész 1926-ban Budapesten született.[ 5] 1954-ben a BUVÁTI-nál helyezkedett el. Még ez előtt, 1952-ben tervezte a csepeli munkásszállót Kósa Zoltán, Dávid Károly és Pfannl Egon építészekkel.[6] 1959 körül tervezte az Üllői út 81. alatti lakóépületet, már a hatvanas évek építészetének szellemében.[ 7] 1960-ban Benjamin Károly építésszel együtt tervezték az 514-es jelű házakat (A, B, C) az óbudai kísérleti lakótelepen,[ 8] és ebben az évben kapta meg Boross az Ybl Miklós-díjat. 1961-ben épült fel a Fiastyúk utcai lakótelep, amelynek házait szintén Biczó Katalinnal tervezték.[9] 1968-ban épültek fel az általa tervezett OTP lakóházak a Táncsics Mihály utcában és az Alagút utca – Attila utca sarkán.[10]

Falterv. Készítette a „Bercsényi 28-30” kollektívája, Vincze László vezetésével
Kép forrása: Mozgó Világ, 1982. 8. évf. 3. sz. p. 96. [ARCANUM]

1945 után nagy beruházási program keretében a BME sok új épülettel – előadóhelyiségekkel, kísérleti üzemekkel, kollégiumokkal – bővült.[11] A Bercsényi (előtte Rózsa Ferenc) Kollégiumot 1956-ban adták át. Az intézmény hivatalosan 1963-ban kapott kollégiumi státuszt, előtte diákotthonnak hívták. A státusz megszerzésével már kizárólag építészmérnök hallgatók lakhattak benne.[12]

Bercsényi utca 28-30., a BME Rózsa Ferenc Kollégiuma, Bercsényi Klub. Az Illés-együttes tagjai Bródy János és Halász Gyula Psota Irén színművésznőt kísérik. (1964)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 138915; orig: SZALAY ZOLTÁN]

A kollégiumban működött a Bercsényi Klub – benne művészeti galériával –, amely gyakran adott helyet kortárs koncerteknek is. 1963 októberében rendezték az első kiállítást, és ez év őszén jelent meg a kollégium újságja is, a Bercsényi 28-30, amit kezdetben kéthetente adtak ki. A lapban interjúk, pályázati anyagok, diplomamunkák, építészeti tanulmányok, kiállítási beszámolók jelentek meg.[13] A kiállítóhelyiség nemcsak a kollégiumi hallgatók, de azon művészek előtt is nyitva állt, akik a hivatalos művészeti helyeken nem állíthattak ki ekkor.[14] A hatvanas években a hallgatók közül Bachman Zoltán és Vidolovits László vettek részt a kollégiumi életben kiállításszervezőként és a fent említett folyóirat szerkesztőjeként. Ebben az évtizedben olyan művészettörténészek és építészek nyitották meg a kiállításokat, mint Major Máté, Pogány Frigyes vagy Németh Lajos. Az időszak fontos kiállítása volt 1968-ban a Gyarmathy Tihamér festő által rendezett Hagyományok.

A Bercsényi 28-30 első számának borítója
Kép forrása: bercsenyi2830.hu [Bercsényi Építész Szakkollégiumért Alapítvány]

A tárlat az orosz avantgárd, a Bauhaus és az Európai Iskola egy-egy képviselőjének műveit mutatta be, főleg reprodukciókon. Kiállították még külföldön élő alkotók, például Vasarely munkáit is.[15]

1972 és 1975 között Nagy Tamás és Kovács Attila hallgatók szervezték a kiállításokat. Ebben az időszakban állított ki Paizs László, Attalai Gábor és Vető János is. 1972-ben itt mutatta be Szentjóby Tamás A legnagyobb engedetlenségi szám című happeningjét. Szintén Szentjóby szervezte Beke László művészettörténésszel ebben az évben az Avangard Fesztivált, amit végül a rendőrség betiltott. A képzőművészek mellett gyakori vendége volt a Klubnak a Syrius zenekar is ebben az időszakban.[16]

1978 és 1980 között a performanszok, happeningek voltak jellemzők: Hajas Tibor, Pauer Gyula, Erdély Miklós, Halász András előadásait láthatta a közönség. Építészeti kiállításokat is tartottak, az egyik ilyen volt 1978-ban az építészet határterületeivel foglalkozó Ál-, kvázi-, metaépítészet, amelynek anyaga beküldött pályázatokból állt össze. Az 1981-87 közötti periódusban már az avantgárd utáni művészet volt a téma: itt rendezte első kiállítását 1981-ben a Vető-Zuzu páros, azaz Vető János és Méhes Lóránt, és többször kiállított a Xertox csoport is.[17] Az 1988-as felújítás és átalakítás korlátozni kezdte a Klub tevékenységeit; a rendszerváltás után megszűnt a folyóirattal együtt.[18]

Az 1990-es években ismét megnyílt a kiállítóhely Bercsényi 28-30 Galéria néven. 1996-ban létrejött a Bercsényi Építész Szakkollégium (2006-tól Építész Szakkollégium), amely régi helyén, a Bercsényi utcában folytatta és folytatja ma is szakmai-kulturális tevékenységét.